| |
A kreativitás felszabadítása
Gyakran szembesülünk azzal, hogy a régi, bevált megoldások nem működnek. Valami egészen újat kellene kitalálni, különösen a nehéz időszakokban. Az „ugyanúgy, csak még inkább” technika alkalmazásában egyre fogy az energiánk. Saját ötleteinket többszörösen kizsigereltük. Már másokéban sem látunk újdonságot. Miként éleszthetem fel és tarthatom meg ilyenkor a szervezet sokszínű, értékteremtő, gyümölcsöző kreativitását? Hogyan hozzak létre megújító erőt hordozó légkört saját szervezeti egységemben?
Saját gyakorlatomból világosan emlékszem arra az örömteli időszakra, amikor egy fejlesztési tanácsadó cég ügyvezetőjeként dolgoztam, és a vezetői csapatom lendületességével, ötletgazdagságával, együttműködő hangulatával és mégis versengő kreativitásával képes volt olyat létrehozni, ami akkor kirántott minket a mélypontról. Mi tette lehetővé ezt a kiemelkedő teljesítményt?
- Volt egy világos, sürgető közös érzetünk arról, hogy itt és most rajtunk múlik a helyzet megoldása.
- A vezetői csapat nagyon vegyes összetételű volt: a megszállott gépészmérnöktől a széplelkű bölcsészig, akik mégis képesek voltak megérteni egymást.
- Akkoriban elharapódzott egy szabadszájúság a cégnél, és ez becsempészett a vezetői értekezletekbe némi diákos hangulatot. Volt egy közös nyelvünk, amit szerettünk magunk között beszélni.
- Volt néhány kolléga, akik ugyan nem voltak vezetők, de ötletességük, lendületességük miatt mégis bevontuk őket.
- Én magam is éreztem, hogy egyedül nem találom meg a kiutat, ezért hagytam, hogy a csapat közösen keresse a megoldást.
Milyen kulcstényezők jelentek meg ebben a helyzetben?
- igazi tétje volt a dolognak,
- magukénak éreztük jövő alakításának lehetőségét,
- vágytunk arra, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek,
- a csapat sokfélesége,
- a megbeszélések során eltűnő hierarchia, egyenrangúság érzete,
- informális hangulat,
- jókedv, vidámság,
- félelemmentesség,
- egymás ötleteinek továbbvitele,
- az „igen, de” helyett az „igen, és” kultúra megjelenése.
Ugyanazok az embereim a felszabadító körülmények között sokkal többre voltak képesek. Persze sok függ attól, hogy milyen adottságokat hoztunk magunkkal, de a feladatok elosztásával és a környezet alakításával a szervezet kreativitása megsokszorozható volt.
Ebben a folyamatban én is sokat tanultam magamról. A felszabadult alkotáshoz el kellett engednem bizonyos szabályokat: el kellett engednem a főnöknek járó tisztelet igényét, tudomásul kellett vennem, hogy időnként elképzeléseimmel ellentétesen alakulnak a dolgok. Fel kellett oldani magamban a zsigeri szintre ülepedett félelmeket, hogy „mi lesz, ha megosztom a céges információkat”, „mi van, ha egy értekezleten bizonytalannak látnak”, stb. Szerencsémre néhány nyughatatlan kollégám képes volt ösztönözni minket a kísérletezésre, az intelligens kockázatvállalásra.
Ott születhet meg az igazi kreatív nyitottság környezete, ahol sikerül csapattá formálni azokat, akik könnyen teremtenek kapcsolatot, akik együttműködők, képesek átlátni a „nagy képet” és elcsípni a dolgok lényegét, ugyanakkor odafigyelni az apró jelzés értékű részletekre, akik vállalják, hogy egyszerre több dologgal is foglalkozzanak, és néha meglepően új fogalmakat, tartalmakat képesek behozni a közös gondolkodásba. Belőlük lesznek a szervezeti kreativitás avantgárdjai.
|
|
