Hogyan serkenthető az innováció?

Vajon milyen lehet egy olyan cég innovációs képessége, ahol még a primer ügyfélpanaszok sem jutnak el a központba, hogy új ötletek táptalajává válhassanak? Vajon ha ennyire nem elkötelezettek a munkatársak, mitől lenne késztetésük kreatív ötletekkel előállni?

Sokan hiszik, hogy a kreativitáshoz és innovációhoz kreatív és innovatív emberek szükségesek. Alapvetően három helyen hibázik ez a hozzáállás.

• Egyrészt ott, hogy a kreativitás és az innováció legtöbbször nem elsősorban egyének különleges gondolkodásából, hanem a sokféleség erejének integrálásából fakad.
• Másrészt az igazán innovatív dolgok ritkán pattannak ki egy ember agyából, rendszerint számos előzményt követően néha egészen apró új ötletből teljesednek ki.
• Harmadrészt ez is olyan terület, ahol a HOGYAN lényegesebb, mint a MIT, azaz a kreativitás és innováció erejét jelentős mértékben az határozza meg, milyen módon támogatja azt a szűkebb-tágabb környezet.

Mi akadályozza leginkább a kreativitást és az innovációt egy szervezetben? A legnagyobb gát a félelem, hogy kinevetnek, kicikiznek, vagy oda sem figyelnek ránk. Ha mégis ki merem tenni magam ennek a helyzetnek, és megúszom, akkor ez a félelem a tévedéstől, a bukástól való félelemmé alakul át. Az emberek abból indulnak ki, hogy ők annyit érnek, amennyit az ötleteik, azokat pedig nehogy már csak úgy meg lehessen kérdőjelezni. Mindez alapvetően a szégyenhez kapcsolódik, amiről Brené Brown ír Bátraké a boldogság című könyvében.

Mik a jelei, hogy domináns szerepe van egy szervezetben a szégyennek? Vádaskodás, eltussolás, felelősségtologatás, pletyka, kivételezés, gúny, zaklatás. Az a bevett szemlélet, hogy valakinek el kell vinnie a balhét, vagy amikor a megszégyenítés nem is leplezett vezetői eszköz. Mindezek folyamatosan sebet ütnek az egyének és így a közösség kreativitásán, nem is beszélve az ötletek vállalásáról. Szinte mindegyikünknek vannak ezzel kapcsolatos kellemetlen iskolai emlékei.

Ahhoz tehát, hogy a kreativitás és az innováció meggyökeresedhessen, alapvetően olyan miliő megteremtése szükséges, amely vállalni kész a bizonytalanságot, a kockázatot és az érzelmi kiszolgáltatottságot. Rendszerint minden alkalmazható kreatív ötletre vagy innovációra sok-sok sikertelen, akár befuccsolt előzmény jut. Hogyan bukkanhatnának fel újabb és újabb ötletek, amennyiben már az első pár próbálkozás alapvetően kudarcélményt, szégyenérzést generál.

Jól példázza mindezt a Post-it cédulák története. Az 1960-as évek végén dr. Spencer Silver, a 3M kémikusa erős tapadó tulajdonságú ragasztószalagot kívánt kifejleszteni háztartási használatra. Többedik próbálkozására is csupán egy alacsony tapadású ragasztóanyagig jutott, ami egyértelmű kudarc volt. Öt éven át próbált Silver felfedezéséhez támogatást szerezni a 3M-ben, sikertelenül. Mindeközben szemináriumokat tartott kollégáinak, hátha valaki jó ötlettel áll elő. 1974-ben egyik kollégája, a templomi kórusban éneklő Art Fry hozakodott elő az ötlettel, hogy a ragasztóanyagot énekeskönyvének könyvjelzőinek tapadóssá tételére használják fel, így megelőzhető, hogy azok lapozgatás közben kiessenek a helyükről. Így vált a ragasztó – eredetileg kudarcot jelentő - gyengesége egy új termék alapjává. Végül 1980-ban került a termék az amerikai boltokba Post-It Notes néven, és azóta is sikertörténet.

A fentiek alapján néhány „best practice”, milyen vezetői praktikákkal serkentheted az innovációt a szervezeti egységedben:

• Igyekezz elsősorban személyes példával megállítani az olyan kreativitás gyilkos mondatokat, mint: „Már megpróbáltuk”, „Soha nem fog működni”, „A főnök nem fogja értékelni”.
• Olvass nem közvetlenül kapcsolódó területekről. Beszélj az embereiddel az ötleteikről, nem csak az eredményeikről. Aktívan keress új ötleteket, szempontokat, jegyezd fel őket. Becsüld az apró ötleteket is!
• Szervezz ötletmegosztó és megtermékenyítő alkalmakat minél változatosabb emberekkel és alkalmakkor. „Mi új? Min gondolkozol? Milyen problémáról gondolod, hogy senki nem tudja megoldani?”
• Hozz létre olyan gyakorló területet, a napi munkától leválasztva, ahol új ötletek alacsony költségű kísérletként kipróbálhatók.
• Rendszeresen és közelről figyeld az ügyfelek elvárásait, panaszait és preferenciáit. Semmit ne vess el első kézből, mint borzasztó vagy lehetetlen. Hagyd, hogy új utakat stimuláljanak.
• Ne csak az ötletgazdákat jutalmazd, de a szponzorokat, mentorokat is, valamint a terjesztőket, megvalósítókat is.
• Támogasd az akciótanulást az embereid között. Próbáljatok ki dolgokat, aztán vonjátok le a tanulságokat. Ne várj a biztos siker receptjéig.
• A legjobb baseball ütőjátékosok találati aránya kicsivel jobb 33%-nál. Ne várj jobb eredményt az innováció kapcsán sem. Teremts olyan közeget, ahol szabadon lehet megbukni és azt beismerni.
• Kérdezd meg a munkatársaidat, hogy mi akadályozza őket.