Hogyan tanulok mindennapi tapasztalataimból?

Lényegében minden helyzet egy tapasztalás, amiből tanulni tudunk. Egyszerűen arra van szükség, hogy odafigyeljünk önmagunkra. Ehhez el kell elengedni az automatikusan érkező első reakciókat. Egy adott helyzetben érkező első válasz, megnyilvánulás gyakran az egóról szól, az imázsról, a személyes páncélzatról, amit magunk körül felépítettünk. Képes vagy-e arra, hogy levesd ezt a páncélzatot? Képes vagy-e túllépni azon, hogy egy szerepbe beszorítva reagálj a környezetedre?

Ha igen, ha már megkezdted a kapcsolat kialakítását önmagaddal - nem azzal, amit mutatsz magadról, hanem azzal, aki legbelül igazán önmagad vagy -, na ekkor egy másik rálátás születik, és ezzel egy másik életminőség nyílik meg előtted vezetőként, beosztottként egyaránt.

Elkezdesz törekedni arra, hogy meghalljad a mélyebbről jövő válaszaidat. Szakítasz azzal a szokással, hogy azt mond, amit mások elvárnak, helyette átéled és kimondod azt, ami van. Ekkor minden tapasztalat valóban új információt hordoz a minket körbevevő világról, az üzletről, a szakmáról, a szervezetről, a munkatársakról, az ügyfelekről, önmagunkról stb.

Természetesen mindez fokozatosan történik meg. Nem változhatunk meg egy varázsütésre, egyik pillanatról a másikra. Ugyanakkor a környezet azt kezdi visszajelezni számunkra, hogy úgy látják, másként viselkedünk, kezdünk felszabadultabbá válni.

A fejlődésre igazán nyitott szervezet teret ad az ilyen átalakulásoknak, sőt támogatja ezeket. Lehetőséget ad a vezetők és munkatársak számára, hogy kilépjenek a számukra kialakított dobozból. A szigorú határainkon túl is enged gondolkodni. Kérdez és visszajelez. Meghallgat és lehetőséget ad arra, hogy tükröt mutassunk.

Ha ezt megkapjuk alkalmazottként, egyben választási lehetőségeket is kapunk. Ha magunk választunk valamit, azért utána felelősséget is fogunk vállalni. Ez az egyik legfontosabb erő a szervezetekben: az ott dolgozók saját választásokból eredő felelősségvállalása és elköteleződése.

Ha mint vezető időnként – és fontos hangsúlyozni, hogy meghatározott keretek között - teret adsz a nyílt vitának, ennek eredményeként elkötelezettséget kaphatsz. Mert nem kaphatsz soha igazi támogatást, igazi „igen”-t azoktól, akiknek nem teremted meg a szabad lehetőséget arra, hogy „nem”-et is mondhassanak.
 

 
 

 
   
     
Kérdések önmagamhoz:
    • Milyennek mutatom magamat? Ehhez képest milyen vagyok igazán legbelül?
    • Főleg kinek mutatom azt, amit mutatok? Ki az a kitüntetett személy, akinek ezt mutatom?
    • Mi volt az utolsó olyan helyzet, amikor inkább nem mondtam ki, ami bennem volt? Mit teremthetett volna, ha mégis kimondom?
    • Miként gondolkodom / beszélek / érzek másként a munkámról, feladataimról, munkatársaimról, életszerepeimről, stb. amikor magamban vagyok?
    • Mit mondhatnék ki ebből másoknak is?
    • Mit veszíthetek, és mit nyerhetek?