Hogyan válhatunk nyitottá új dolgokra?


„Az emberek nagyon nyitottak az új dolgokra… egészen addig,
amíg azok pontosan olyanok, mint a régiek!” (Charles Kettering)

András (48): „Sokáig nem használtam okostelefont, kerültem a Facebook-ot. Mindig attól tartottam, hogy beránt, behúz, és én is olyan leszek, mint az állandóan a mobilon vagy a Facebook-on lógó ismerőseim. A sok kreált magyarázaton túl azonban egy idő után megláttam a lényegi kérdést: Hogyan kívánom újra meg újra megtalálni a helyem a világban, engedni a dolgok folyását, ha nem vagyok nyitott új dolgok befogadására?”

Ismerősek az alábbi mondatok?

  • „Ezt mindig is így csináltuk!”
  • „Minek változtatni a bevált működési módon?”
  • „Ezt írja a szabályzat!”

Nyitottnak lenni az újra egyszerű dolog, de egyáltalán nem könnyű. Erre a legújabb agykutatások szolgálnak magyarázattal. Úgy vagyunk kódolva, hogy új helyzetekben is megszokott rutinokhoz és reakció mintákhoz folyamodunk, amiket csak kitartó odafigyeléssel lehet felülírni. Érdemes röviden megismerni a kutatási eredmények néhány elemét, mert magukban hordozzák a választ a címbéli kérdésre.

Induljunk ki egy meglepő megállapításból! Érzékszerveinkkel valójában nem a valóságot érzékeljük, hanem annak egy belső értelmezését alakítja ki agyunk a beérkező érzékelések és számtalan korábbi tapasztalat társítása alapján. Azaz nem a szemünkkel, hanem az agyunkkal látunk, és nem azt látjuk feltétlenül, ami előttünk van, hanem amit az agyunk az érzékeléshez társít. Ennek az összefüggésnek köszönhetünk például olyan jelenségeket, mint amikor nem veszünk észre orrunk előtt található tárgyakat. Hajlamosak vagyunk múltbeli tapasztalatokat előhúzni a jelenben, és azok alapján értelmezni a látottakat-hallottakat.

Ezek alapján bármi új érzékelésére úgy lehetünk egyáltalán képesek, ha tágítjuk a világról alkotott elképzeléseinket, hogy mit tartunk valósnak és lehetségesnek, új választási lehetőségekkel bővítjük az agyunkban hordozott listát. Az új tudás megnyithatja elménket az érzékelés és tapasztalatok új fajtái és szintjei felé, de ehhez mindenképpen szükséges, hogy tudatosan figyeljük és irányítsuk agyunk információszűrő tevékenységét.

Mindez azt jelenti, hogy az agy komoly idegi formálhatósággal rendelkezik, azaz az idegsejtek, idegpályák képesek új kapcsolatokat kialakítani, újrahuzalozódni. Ehhez viszont kell tudnunk megkérdőjelezni eddigi működésünket, paradigmánkat, kérdéseket feltenni, elfogadni, hogy nem értünk valamit, azaz kinyitni magunkat arra, amit addig nem voltunk képesek meglátni és befogadni. Ezért különösen fontos a tanulási szándék, a nyitottság önmagunk korlátainak, egyben korlátlan lehetőségeinek jobb megismerésére a már kész válaszainkkal szemben.

"Nem sokat fejlődik az ember, ha harminchét éves korában ugyanabban hisz, mint hétéves korában. Túl kell lépni a régi elképzeléseken, szokásokon, véleményeken, olykor még a barátokon is. Nehezen tanulja meg az ember, hogyan kell elhagyni dolgokat. A kígyó levedli bőrét, mert arra van szüksége. Nem férnek el az új dolgok, ahol kevés a hely." (Marlo Morgan)

Az újjal, a változással szembeni ellenállás mögött szinte kizárólag a félelem áll, a veszteségtől való félelem. Jim Collins Jóból kiváló című könyvében erre a következtetésre jutott: jó mércéje annak, hogy milyen egy cég belső vágya a kiválóságra a középszerűséggel szemben, ahogyan egy cég a technológiai változásokra reagál,. Kiváló cégek átgondoltan és kreatívan állnak hozzá, és keresik a kiaknázható lehetőségeket. A középszerűek reagálnak és megzökkennek attól tartva, hogy lemaradnak.

Hogyan lehet a nyitottságot gyakorolni? Úgy, ha fülön csípjük magunkat a hiányán. Ez csakis önmagunk elfogulatlan megfigyelésén keresztül történhet, illetve hogy odafigyelünk mások visszajelzéseire. Az újtól való tartózkodásunkat kísérő félelmek megrögzült mentális programjainkról árulkodnak.
 

 
 

 
   
     
Kérdések önmagamhoz:
    • Mit gondolok magamban a mai tinédzserek életviteléről?
    • Miként élem meg a világ dolgainak várható alakulását, különös tekintettel a virtualitás erősödésére?
    • Mi volt legutoljára olyan mozzanat, amikor kezdeti elzárkózásomon úrrá tudtam lenni, és nyitottá váltam valami új befogadására?
    • Mit hozott nekem ez az átfordulás?
    • Mi jellemzi azt az értékrendet, amely alapján a saját életem dolgait, eredményeit mérem?
    • Van-e olyan eleme ennek az értékrendnek, ahol időnként „szorít a kabát”? Milyen más perspektívával cserélném le, ha az erkölcsi alapjaim megengednék?