Hogyan válik a szervezet a vezető saját árnyékává?

Jó pár évvel ezelőtt egy építőipari tanácsadó cég vezetője arra kért meg, hogy világítsam át az általa vezetett szervezetet. Saját elmondása szerint az frusztrálta, hogy a munkatársai önállótlanok, döntésképtelenek, az ügyfelekkel nem eléggé határozottak. Ennek következtében túl sok feladat hárul rá, és nem jut elég ideje stratégiai kérdésekre, tartós ügyfélkapcsolatok építésére. „Nem tudom, mit lehetne tenni! Kéne valami képzés, vagy rúgjam ki az emberek egy részét? Beszélgess már velük, kérlek, hogy Te is lásd, mi folyik itt!”

A felkérésből coaching folyamat lett, és ennek során, a negyedik beszélgetés végére kirajzolódott egy kép, aminek fő következtetését már ő foglalta össze. „Szigorú kontroll alatt tartok mindent. Nem igazán adok teret az önállóságnak, és ha mégis, sokszor - észrevétlenül – felülírom. Erős versenyszellemem nem igazán enged mást érvényesülni. Sőt, eleve olyanokat veszek fel, akik nem veszélyeztetik pozíciómat. Akiben van vágy önálló, felelősségteljes munkára, az vagy nem minket választ, vagy idővel elmegy. A probléma mögött én vagyok! A szervezet az én lenyomatom. Nekem kell a működésemen változtatnom, különben minden ugyanígy marad!”

Gyakran mondogatjuk, hogy „fejétől bűzlik a hal.” Ez nem elsősorban arra utal, hogy a vezetők nem értik a dolgukat, hanem sokkal inkább arra, hogy a felsővezetők működése, elvárásai, előfeltevései, késztetései hagyják a legnagyobb nyomot a szervezeten. Ha például nekem, mint első számú vezetőnek kényelmetlen a szigorú számonkérés, nem lepődhetek meg, ha azt tapasztalom, hogy a szervezetem túlzottan megengedő módon kezeli a határidőket.

Lehet, hogy most arra gondolsz, hogy persze, ez így van, de miért érdekes mindez. Leginkább azért, mert mint ügyfelem példája mutatja, egyáltalán nem biztos, hogy a vezető, vagy a vezetői kör érzékeli, milyen hatással van környezetére. Nem csupán azért, mert a megszokott állandó rohanásban nincs módunk megállni, és lehiggadva ránézni a helyzetre, de azért is, mert legtöbbször nem magunkban keressük a kialakuló problémák okait.

Sokszor tapasztaljuk, hogy amikor egy szervezeti egység tréningre megy, azon a vezető nem vesz részt, csupán egy lelkesítő megnyitó beszédet mond, aztán angolosan távozik. Kicsit érthetetlen, amikor a vezetői kör kimarad a gondosan kimunkált fejlesztési programból! Így, ha az általuk igényelt tréning révén egyedül a második szinten avatkozunk be a szervezetbe, mint rendszerbe, a problémákat teremtő működési mód egy jelentős része érintetlen marad, és korlátozza egy valódi szervezeti megújulás lehetőségét - a vezetők tovább akadályozhatják a hatékony működési rend kialakulását.

Mindebből az következik, hogy mielőtt egy alattam levő szint vagy munkatárs problémájáról „objektíven” véleményt alkotok, mielőtt mondjuk időgazdálkodás tréningre vagy coachingra küldöm beosztottjaimat, mielőtt a fejem verem a falba, hogy a munkatársaim mennyire „lehetetlen tehetetlenek”, adjak magamnak egy kis időt önreflexióra. Érdemes ránéznem arra - amennyire lehet elfogulatlanul és értékítélet-mentesen - hogyan szólhat mindez lenyomatként rólam, miként járulhatok én magam is hozzá a zűrökhöz a rendszer meghatározó elemeként.

Amikor megértem és elfogadom ebben saját szerepemet, akkor teremtek valódi esélyt változásra. Minél inkább tudatosítani vagyok képes működésem azon részét is, amit a mindennapi munkában nem észlelek, annál nagyobb felelősséggel tudom feladataimat ellátni, annál inkább valódi választási helyzetbe kerülök, hogy miként viszonyuljak vezetőként különböző helyzetekhez önazonos módon.
 

 
 

 
   
     
Kérdések önmagamhoz:
    • Melyek azok a jelenségek az általam irányított területen, amelyek leginkább zavarnak?
    • Konkrétan miben nyilvánulnak meg ezek a munkatársaim körében?
    • Mi lehet az, amivel én járulok hozzá ezek kialakulásához? (a „semmi” nem jó válasz :-)
    • Vajon ők mit gondolnak erről?
    • Mi az a vezetői nehézségem, amit a leginkább rejtegetni próbálok mások elől?
    • Milyen árnyékot vethetek ez az általam vezetett szervezetre?
    • Mely adottságaim, tehetségeim biztosítják leginkább a sikereimet, kiemelkedő teljesítményemet?