Mi az, ami belülről hajt?

Az első alkalommal élete és munkája eddigi szakaszairól és ívéről beszélgettünk. Ennek során kiderült, hogy eddigi sikereit tulajdonképpen szerencséjének tudja be, és ez hiányérzetet keltett benne. Arra vágyott, hogy kb.10 év múlva, amikorra kellően felkészült lesz, vállalkozóként mutassa meg önmaga és környezete számára, hogy igazán mire képes.

Kezdetben közönyösen beszélt életéről, igazi ambíciót és hitet nem éreztem rajta, inkább egyfajta túlélési attitűd jellemezte történetét. Ekkor arra ösztönöztem, hogy tárja fel mire tekinthetne büszkeséggel abból, amit viszonylag nehéz körülményei ellenére elért. A következő találkozótól kezdett átbillenni, elismerőbben beszélni önmagáról, számba véve, mi kell még neki ahhoz, hogy továbblépjen. Legközelebb elmondta, hogy úgy érzi, valami megbékélés született meg benne: „Nem az a fontos, hogy mit csinálok, hanem, hogy miként élem az életemet”.

Ekkor jelezte, hogy a „vállalkozói lét” álma elveszítette jelentőségét számára, a „hogyanok” kerültek előtérbe. Elmondta, hogy mik azok a fő területek, ahol javítani szeretne az életén: már gyerekként is vágyott a kiemelkedésre, mára azonban egyre inkább az vált fontossá, hogy minden tekintetben jó minőségben élje életét.

A folyamat végén úgy érezte, hogy megváltoztak a prioritásai: középvezető akar lenni és olyan munkakörben, amit biztosan jól tud ellátni. Persze lehet, hogy később úgy dönt, váltásra van szüksége, és akkor majd megteszi. Jelenleg azonban kiegyensúlyozottságára szeretne törekedni.

Két hónappal később középvezetőként elhelyezkedett egy másik ismert multinacionális cég magyar vállalatánál.