| |
Mit félek meglátni?
Egy piacvezető cég két kétségbeesett tulajdonosa pénzügyi tanácsadóként keresett fel két héttel karácsony előtt. Az első beszélgetés során fokozatosan derült ki, hogy a cég - különböző házon belüli és piaci okok miatt - egy-két hónapon belül csődbe jut, ha nem sikerül valahonnan tőkebefektetőt és/vagy hitelezőt találni.
A látszat ellenére az a benyomásom támadt, hogy nem klasszikus pénzügyi tanácsadót igénylő pénzügyi nehézséggel állok szemben, hanem valamilyen mélyebb, talán személyesebb problémával, ami útjában áll a helyzet megnyugtató rendezésének. Elbeszélgettem a tulajdonosokkal, akik hetekkel korábban azért vették ismét kezükbe a cég vezetését, hogy rendet tegyenek. Hat alkalommal találkoztunk, és miközben szó esett gazdasági kérdésekről is, alapvetően az nehézségeik jellegével foglalkoztunk. Felszínre kerültek a kettejük között lappangó feszültségek, meg nem értések, ennek révén kimondásra kerültek a hozzáállásuk közötti különbségek.
A fordulatot a következő kérdés hozta: „Mi a problémátok azzal, ha a cég csődbe jut?” Addigra már annyira sikerült elmélyülni a helyzet feltárásában, hogy nem dobták vissza csípőből a kérdést. Ennek eredményeként teljesen új perspektívába helyeződött a probléma. „Miért kéne mindenünket beáldozni azért, hogy megmentsünk egy évtizedes történetet még nagyobb nyűg és elkötelezettség vállalásával, mint amennyit az utóbbi időben hajlandóak voltunk rászánni?” Ettől kezdve már azon gondolkodhattak, hogy milyen előnyük származhat ennek a történetnek a tisztességes lezárásából. Két héttel később, karácsony után az egyik tulajdonos felhívott. Hangja nyugodt volt.
- Ezek szerint megoldódott a helyzet, és elmúlt a csődveszély? - kérdeztem. Kíváncsivá tett, hogyan mászhattak ki a zűrből. - Egyáltalán nem! – válaszolta – De megbékéltünk a csőd lehetőségével. Én most éppen azon dolgozom, hogyan lehet minimalizálni a csőddel járó veszteségeket. Társam meg beszélget néhány baráttal, hátha akad azért valaki, aki meg szeretné menteni a céget. Ha nem találunk ilyet, az is rendben van. Elfogadva ezt a lehetőséget, nyugodtabbak vagyunk, sokkal több energiánk van az ügyek menedzselésére.
Három héttel később újra hívott. Megtudtam, hogy időközben felbukkant érdeklődőként egy cégcsoport, amivel végül megállapodtak. Cégüket összevonták a vevő több vállalkozásával, amiért cserébe kaptak egy kisebbségi százalékot az új cégben, ahonnan egy idő után arányos értéken ki fogják vásárolni őket. A megállapodás eredményeként megmenekült a cégük, nekik nem kell több erőforrást beletenniük, és még valamennyi pénzt is kaphatnak mindezért.
|
|
